Egy közös "gyerek"

A napokban sokkal boldogabb voltam, mint kellett volna. Miért szomorkodnék, amikor ilyen hamar megtaláltam egy testvérem? Aaron szerint semmi okom nincs ennyire hirtelen boldognak lenni, de én tudtam, hogy nincs igaza. Minden okom megvolt ilyen boldognak lenni. Nem igaz?

Nick rengeteg új információval kecsegtetett, ami előhozott pár igen érdekes emléket a fejemben. Sokkal inkább voltak ezek máséi, mint a sajátom. Nem éreztem őket azonosnak a világommal, az életemmel, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy idegentől származnának, ami merő baromság, hiszen kié lennének. Ez volt az első nagy kérdésem.

Az emlékek egy nagy harcról szóltak. Háború folyt valamerre. Megmosolyogtam saját hülyeségemet. Naná, hogy volt csata, hiszen katona vagyok. Ami még ennél is szebb és jobb az az, hogy olyan érzésem volt, én nem is szerepeltem ebben a csatában. Merő vicc. Mikor Aaronhoz siettem, hogy elmondjam a dolgokat, furcsa dolgokat észleltem. Egyszerre csak az agyam leállt, mintha géphibát talált volna, ami leállítja a főbb irányító és vezérlő rendszereket. Lebénultam.

Ott álltam tehetetlenül és magányosan, semmim sem volt. Mindent láttam és érzékeltem, egy helyben tengődve vártam, hogy valaki eljöjjön értem. Ekkor megláttam valamit. Valamit, ami a fejemben volt, mégis külső szemmel láttam.

A sivatag közepén álltam, miközben támadtak minket, már a visszavonulón gondolkodtunk. Nem ismertem a helyszínt, eddig még soha nem láttam. Nick-et pillantottam meg, aki ellenem harcolt. Közeledni akartam felé, de rám támadt. Verekedni kezdtünk, igyekeztem nem bántani őt, nem akartam megölni, inkább beszélni vele.

- Nick rossz oldalon állsz! - ordítottam.

Nem ismertem fel erre a hangra, de tudtam, hogy már hallottam valamikor. Talán ha többet hallanám, vagy szembe nézhetnék önmagammal, akkor tudnám, ki vagyok.

Nick morgott és vicsorgott, mire igyekeztem, hogy ellenálljak a kísértésnek és azonnal megöljem. Aztán furcsát éreztem: szerelmet. Szerettem Nicket, ami csak annyit jelent, hogy Anatha vagyok.

- Nick, kérlek, nem akarlak megölni. Mindig is jobb harcos voltam.
- Az új vezetőm jobbá tett nálad, Anatha.

Lihegve álltunk egymással szemben, de láttam rajta, hogy ő még sokkal tovább bírja, mint én. Újra nekem rohant, én meg igyekeztem védekezni, minden erőmet belevetettem a csatába, de már tudtam, hogy igaza van: nem győzhetek.

Nick újra pörgött és forgott, teljesen új technikákat alkalmazott, majd egyik pillanatról a másikra belém döfött egy kardot.

- Nick...

És ekkor elestem. Leestem a sivatag porába, és éreztem, amint lecsordogál az arcomon a vér.

Hirtelen megint mindent láttam és tudtam mozogni, előre hullottam. Aaron és Nick meghallották a zajokat és egyből odarohantak.

- Megölted Anatha-t - mondtam Nicknek és Aaron ölébe estem.