Egy közös "gyerek"

Újdonsült főnököm „tárlatvezetése” a lebujban minden volt csak nem épp szokványos. Miközben megmutatta mi hol van a bárban jó néhányszor a keze a hátsómra  tévedt. Miután a földszinten, a vendégek számára fenntartott részeken, majd a raktárban is megmutatott mindent a helység hátsó részén lévő lépcsőhöz vezetett.

- Mi van odafent? - kérdeztem.

- Az új otthonod babám. – vigyorgott Mr. Ki ha én nem. Előre tudtam, hogy ez minden lesz csak az otthonom nem. Sejtésem néhány pillanat múlva be is igazolódott. Egy kis szobában találtam magam, ahol egy ágyon, egy sötét mellesleg elég lepukkant szekrényen és asztalon kívül nem volt semmi. A szobával szemközti ajtó rejtette a zuhanyzót a dolgozók számára. Csodás, itt fogok élni.

Egyetlen percet engedélyeztem magamnak a kesergésre, hisz én döntöttem a szökés mellett. Persze nem volt más választásom, ha meg akarom találni az igazi családomat, de attól függetlenül még nem kell tetszenie kialakult helyzetemnek.

- Hozd el a cuccaidat, ha van és ma este már munkába is állsz!

- Oké, egy fél óra és itt vagyok.

Az eldugott motoromhoz, az én kicskémhez mentem, ahol a néhány ruhámmal teli hátizsákomat is raktam. A Pumámnak és a táskámnak sem lett semmi baja, hisz tudtam hol rejthetem el, ahol nem eshet bántódása. Sajnáltam. Hogy újból itt kell hagynom, de nem voltam abban a helyzetben, hogy magammal vihessem.

Ahogy ígértem már fél óra múlva vissza is tértem a bárba, addigra már a másik két pincérnő is megérkezett, valamint egy táncosnő. Kiderült én leszek az egyetlen olyan felszolgáló, aki „csak” a kiszolgálással foglalatoskodik. Nem volt már min meglepődnöm kivéve a kidobó fiút. Azt hittem egy ilyen helyen az ajtón álló valami kigyúrt, nagydarab állat, de tévedtem. Az itteni gyerek nem egy izomkolosszus volt, aki fél kézzel felkap valakit és már ki is repíti az ajtón, bár azért nem kellett panaszkodnia külső terén.

Edgarról kiderült ő az egyik törzsvendége a bárnak, aki szinte nyitástól zárásig itt lebzsel. Persze úgy könnyű, ha a tulaj öccse az illető. Mióta megpróbált letaperolni valahogy nem lett a szívem csücske, és ez két sör kiszolgálása után sem változott.

- Kisanyám te pincérnőnek születtél. Ez az első napod ás máris tökéletesen hozol ki minden piát. Csak nem elhallgattad a tapasztalataidat? Talán más téren is ilyen ügyes vagy? – vigyorától hányhatnékom támadt. Fogsora igen ritkás volt már, vastag borosta takarta bőrét. Kék szemei erős alkoholizmusról árulkodtak. A vonzó szót szerintem utolsó óráimban 90 évesen sem használnám rá.

- Gyorsan tanulok. – ezzel lezártnak tekintettem a témát. A legszebb az egészben, hogy ez igaz is. Ezért egy plusz pont jár a kis ügyes biológusoknak. Köszi skacok.

Kezdett igazán eseménytelennek tűnni az első estém. Persze hiú ábránd volt tőlem, hogy ez így is marad. Azt hiszem vonzom a bajt legalább úgy mint egy mágnes a szöget. Volt egy vendég, aki nagyon nem akarta megérteni, hogy nem fogok sem táncolni neki, sem elkocsikázni az éjszakába. Már igazán elegem volt belőle, de nem tehettem semmit, ha meg akartam tartani az állásomat.

Kezdett betelni a pohár, amikor pofátlanul a mellemhez nyúlt miközben már vagy az ötödik felest tettem le elé.

- Ha még egyszer hozzám nyúlsz esküszöm szilánkosra töröm a kezed. – sziszegtem dühösen. Ezzel lezártnak tekintettem a témát, de ő nem, mikor megfordultam a seggemre csapott. Már épp készültem a karját kivonni a forgalomból, mikor megjelent a kidobó fiú.

- Valami baj van? – mindezt úgy kérdezte, mint aki a percen kész kirakni az illető szűrét.

- Nyugi apukám csak az új csibének nem tetszenek a bár szokásai. – „támadóm” hatalmas vigyort kombinált viccesnek vélt beszólásához. Hát szerintem nem volt az.

- Ez igaz?

Egy pillanatig megfordult az agyamban, hogy kidobatom a csücsörgő csóklesőt, de mivel nem akartam rögtön munkanélküli lenni plusz nem árt, ha némi infót is össze tudnék gyűjteni így csak bólintottam. Visszaballagtam a pult mögé.

Egyetlen konfliktussal sikerült sikeresen zárnom az estét. Senkihez nem szóltam csak, ha muszáj volt, nem barátkoztam egyszerűen végeztem a munkámat. Mr. Aranylánc és szivar az élet épp a kasszát zárolta, amikor kivittem a szemetet. Agyam már teljesen a zuhany körül mozgott, hogy végre lemoshassam magamról a vendégek érintéseit, amikor hátulról megleptek.

- Szevasz bébi. Mondtam, hogy még látjuk egymást. – suttogta fülembe, majd karjait körül fonta csípőmön. Egyetlen pillanat alatt megfordultam, hogy hatástalanítsam követőmet, de úgy látszik még így is lassú voltam. Mire megfordultam a férfi már a földön feküdt hátra feszített karral. Pont azt a fogást alkalmazták rajta, mait én jó pár órája Edgaron.

- Ha még egyszer meglátlak a hölgy közelében nem éred meg a másnapot. – megmentőm hangja határozottabb volt, mint én valaha is voltam vagy leszek. Elengedte a foglyot, majd egy szép lökéssel kipaterolta a sikátorból.

- Úgy látom nagyon kapós vagy ma este. – a kidobófiú mosolya levakarhatatlannak tűnt, de én nem ezen lepődtem meg, sokkal inkább a gyorsaságán. Tényleg csak egy pillanat volt, míg megfordultam, de ő már ott is termett. Olyan gyors volt, mint én, ami valljuk be lehetetlennek tűnt.

- Hogy kerültél ide ilyen hamar? – kérdésem váratlanul érte, ami ki is ütközött arcán.

- Öö…izé…csak láttam a sikátor elejéről, hogy mögéd lopakodik valaki és csak meg akartalak védeni. – először dadogott, de végül folyamatosan ki tudta magát fejezni. Kicsit sántított a sztori, de nem akartam kérdezősködni. Megfigyelni akartam, azért épültem be, hát akkor épp ideje elkezdeni.

- Köszönöm. – búgtam, s rögtön felvettem a csábos mosolyomat.

- Igazán nincs mit. – ő is ismét vigyorgott. – Aaron vagyok. – ezzel együtt nyújtotta felém a kezét.

- Miss Weapon. – tenyermet az övébe csúsztattam.

- Nem árulod el a keresztneved?

- Nem. – s már el is indultam a bár hátsó bejárata felé. hallottam amint nevetése közepette utánam kiált egy jó éjt.

Határozottam úgy éreztem kémkednem kell Aaron után. Határozottan nyugtalanított a tudtat, hogy a sráccal valami nincs rendjén. De mi a szöszért képeztek ki, ha nem azért, hogy használjam? Ezzel a gondolattal sétáltam új „otthonom” felé.


 {Hát ennyit tudtam összehozni. :) következőre azt hiszem jobb lesz. :D }