Egy közös "gyerek"

Ezen az estén több ember nem állt az utamba, nem hiszem, hogy a mostani hangulatomban megkegyelmeztem volna nekik. Szerintem, eleget láttak, hogy tudják is ezt. A szobámnak nevezhető izébe mentem és azonnal a zuhanyzóra vetettem magam.

Szemben a tükör mocskokat köpött a szemembe. Rossz, kiéhezett kurvának hívott, és én nem tiltakoztam. Most valahogy ebben a lebujban rosszul éreztem magam önmagamtól. Szemétség, hogy az ember lánya a szökésének első napján már prostinak érezze magát? Nem az, ha úgy is néz ki. Miniszoknya, félig kint a dekoltázsom és egy tucat manökennek való smink virított rajtam, nagy részük a sok tapizásban elfolyt.

Közelebb merészkedtem a szemben álló nőhöz. Arca még mindig fiatal volt, annak ellenére amiket átélt, szeme még mindig kék tűzben forrt és egészen sötétbe átmenő rozsda haja most sötét barnának látszott az alig fényes fürdőben. A tekintete önmagától nem lett volna ennyire vad, amitől az lett az az, ahogy a gazdája használta: merészen és kihívóan.

Aaron zavart a legjobban. Mr. Főnök egy tipikus geci volt, Edgar egy kivénhedt disznó, de Aaron. Vékony, gyors, talpraesett, mozgékony, és rettentő jó reflexű, akárcsak én. Aaron nevű testvérem nincs. Vagyis nem tudok róla.

Levettem a biciklis kesztyűt, amihez mindig is ragaszkodtam. A billog miatt, ami a csuklómon volt. Ha nem tudod, mi az, akkor csak egy szimpla anyajegynek tűnhet, de ha tudod mi az, és hol keresd; akkor meglátod benne a cirkalmas nagy B-t, ami sokkal több mint egy kis bőrhiba. Sosem tudtam rájönni a katonai támaszpont nevére, sejtelmeim ahhoz vezettek, hogy ez az a billog, amit ránk nyomtak ott. Igaz, lehet ez a hely neve, a csoport neve, az egész kutatás neve, vagy csak szimplán a második részleg, mint B és lehetett egy A is. Nem tudom, azt már annál inkább, hogy fontos.

Gondolatban bemostam egyet a tükörképemnek és megindítottam a hideg vizet. Semmi meleg. Nem fogok megfázni, vagy csak nagy nehezen és most lehűtésre volt szükségem. A testem forrt a sok tipi-tapitól. A mocsok, amit összeszedegettem részletekben mállott le, szinte láttam, érzékeltem, amint lehámlik, lefoszlik rólam ez a szar.

Kicsit megnyitottam a meleg vizet, mert mint tudjuk a meleg víz jobban oldja a szennyeződéseket. Lekaptam a tusfürdőt, amit nekem szántak - vanília illat, megfojtok valakit - és alaposan megmostam magam. Éppen lehajoltam volna, hogy a talpam is megmossam, amikor kinyílt az ajtó. Lépések zaja ütötte meg a fülem, ami a szobámból jött és akkor a tőlem pár méterre lévő ajtón kopogtak.

- Ki az?
- Aaron vagyok.

A levakarhatatlan biztonsági őr.

- Mit akarsz?
- A főnök látni akar, miután megfürödtél.
- Fáradt vagyok, Aaron. Mit akar a főnök?

Kinyílt az ajtó. Szerencsémre még magam elé húztam a függönyt épp annyira, hogy takarjon, ahol kell.

- Menj ki, cseszd meg! - káromkodtam.

Elmosolyodott. A mosolyában volt valami ismerős, amit sehova sem tehettem. Vagy eltehettem?

- Ismerős a mosolyod? Találkoztunk már? - hoppá, már nem is vagyok olyan szégyenlős. A kezem elernyedt kissé, mintha nem érdekelne. Előre akartam lépni, hogy megsimítsam az arcát és a kezem érezzem a mosolyát.

Újabb szemkápráztató vigyor után, megtettem. Kiléptem a zuhanyrózsa alól, és megsimítottam a bőrt az arcán. Sima volt, mint a babapopsi. A kezem táncot járt az arcán, és ő végig a szememet nézte és nem a melleimet. Plusz pont. Eljátszogattam vele, a füle mögé siklott a kezem, le a nyakán a pólójáig.

- Ismerős?

Nagyon is. Talán? Nem lehet...

Aaron felemelte a kezét, amire hátráltam. Ekkor vettem észre, hogy mindent kitártam elé, és kissé elpirultan kapkodtam a penészes törölközőért. A kezéről levette a bőr kesztyűt és megláttam, amit nem kellett volna. A billogot. Csak hasonlított az enyémre, az övé inkább egy B és egy C érdekes keresztezése volt, mint inkább B. Megmutattam az enyémet is, mire elmosolyodott.

- Tudom, ki vagy. Kémkedés - mutatott a kezemre -, beépülés. Ez itt bevetés, kommandó - mutatott a sajátjára -, de mind egy katonai szolgálat alatt teljesítettünk.
- Én alig emlékszem.
- Mert eladtak, Meg.
- Meagan. Idegeneknek.
- Tudod, hogy nem vagyok idegen, Meagan. Azt is tudom, hogy az átlaggal ellentétben ea-val írod a neved.

Ez egyre rosszabb, felfednek az első nap.

- Honnan veszed, hogy az vagyok, akinek hiszel?
- Mert már dolgoztam veled.
- Vicces vagy, kicsi korom óta nevelő szüleim vannak.
- Nem, csak két éve.
- összekeversz valakivel.
- A Dekarion-nak elég érdekes berendezései vannak. Emléktörő, emlékmásoló, emléktörlő és hasonló manipulátor gépei, amik befolyásolják az agyat. Rajtad is ilyesmiket végeztek az utolsó bevetésed után. Ki kellett mentsük, mert az ellenség leleplezett, és majdnem megölt. A Dekarion nem engedhetett meg még egy ilyen csapást. Kitörölték az emlékeidet és újakat írtak neked...
- De hát tíz éve jöttem rá, hogy más vagyok! - üvöltöttem.
- Te ezt hiszed. A Dekarion sosem akart elveszteni. Sosem szöktél meg. Én ezzel ellentétben igen. Engem és két testvérem bíztak meg azzal, hogy megöljünk, ha vissza akarsz térni.
- Állj! Ha ők...
- Ha jól mondják, elriasztani akart az emlékekkel.
- Kíváncsivá tettek.
- Tudom. Ismerlek, Meg. Ezért is szöktem meg, én... én... nem akarlak megölni.
- A többiek?
- Egy részük megszökött, mint az emlékeidben. Zac, Tina, Hannah... Hajtóvadászat indult ellenük, ahogy ellenem is. Azért telepedtem le, mert téged vártalak.

Engem... fontos vagyok neki. Elviharoztam mellette, mire követett. Előkaptam egy fekete, feszülős pólót és egy fekete bugyit - már csak azért is, hogy színben passzoljon - és felkaptam őket magamra. Sötét kék, majdnem fekete nadrágot is kerítettem, hogy teljes legyen az összhang. A hajamat hátra kötöttem lófarokba, az övem alá rejtettem a két késem és a fegyvert hátul a gatyámba dugtam, hogy elrejtse a pólóval.

- Hümm. Ezt nem így tanították.
- A tanítások nem mindenben jók - feleseltem.
- Akkor lelépünk és megkeressük a többieket?
- Egyet már találtam.

Még mindig feszült volt a hangnem köztünk, tudtam, hogy tetszek neki és nekem is tetszett és közben még is valami bibi volt itt. Hirtelen fordultam meg és nyomtam a fejéhez a fegyvert.

- Ha átvágsz, megöllek.
- Tudom.

Elmosolyodtam, mire ő is. Eltettem a fegyvert, majd megindultunk, hogy megtudjuk, mit akar a főnök.