Egy közös "gyerek"

Dupla jég nélküli whiskyvel a kezében Főnök a bárpultnál támaszkodott. Már a pillantása bajt sejtetett ráadásul elmaradt a csibém, babám és egyéb más megszólítások, amiket előszeretettel aggatott a női dolgozókra.
Leültem vele szemben az egyik bárszékre, míg Aaron a szemközt lévő boxban vágta magát kényelembe.

- Miss Weapon nem leszünk jóban, ha sorra ijeszted el a vendégeket. - rögtön a közepébe vágott, amivel egy jó pontot adtam neki. Így már csak úgy 20 millió rossz pontja van. - Neked pont az a dolgod, hogy becsalogasd és kedvességeddel maradásra bírd őket.

- Nem tudom mi rosszat csináltam. – közben felvettem a legártatlanabb mosolyomat. A szemem sarkából láttam egy mélybarna szem kacsintását. Kösz Aaron.

- Nem? Ettől okosabbnak hittelek. Nem igazán tetszett Jimnek, ahogy a sikátorban bántatok vele.

Most kellene okosnak lennem. Ha megmondom, hogy így is szerencséje volt, mivel tőlem egy csuklótörést kapott volna biztosan nem lopnám be magam Mr. Szar alak vagyok szívébe, így egy viszonylag visszafogottabb történettel készültem előrukkolni.

- Többször is a tudomására hoztam, hogy nem akarok vele semmilyen kapcsolatot létesíteni. De ő megtámadott, én csak védekeztem. – büszke voltam magamra, hogy sikerült minden durvaságot mellőznöm, pedig legszívesebben valami ilyesmit mondtam volna: Örüljön, hogy nem téptem ki a kurva szívét és adtam a rohadt mocskos, undorító kezeibe.
Tudok én diplomatikus lenni…ha akarok.

- Itt a vendégek mindent megkapnak, amit csak akarnak különben nincs forgalom. Ehhez tartsd magad, valamint ha akarják dobd le a ruhádat. – Eddig is tudtam róla, hogy egy geci, de hogy ennyire. Megegyeztünk, hogy nem vetkőzöm, de már az első napon ki akarja rakni a szűröm csak, mert volt képem a tangámban maradni. Cöhh.
- Nem így egyeztünk. Én nem vetkőzöm sem a rúdon, sem egy privát szobában.
- Akkor ki vagy rúgva. – a kövér disznó még mindig higgadt volt. Na ná, hisz azt hitte a pénzért bármit megteszek, pedig alig fél napja tisztáztam, ez nekem nem pálya.
- Akkor lelépek. – a raktár ajtajában még visszafordultam – Jim örüljön, hogy ennyivel megúszta. Ha egy rosszabb pillanatban kap el a kitépett beleivel fojtom meg.

Még jó, hogy csak pár ruhadarab hevert az ágyon, így fél perc alatt útra kész voltam. A táskámmal együtt egy perc múlva már az ajtónál teremetem, de Főnök elállta az utamat.

- Na cicám ne menj el! – behízelgő hangnemétől hányhatnékom támadt.
- Én Nem Vetkőzök. – minden egyes szót artikuláltam, hátha akkor végre felfogja.
- Oké, megértettem. Nekem szükségem van egy pincérnőre, neked pedig kéróra és pénzre. Maradj! – ez a kérlelő hangnem kicsit meglepett.
- Maradok a ruháimmal együtt.
- Rendben. De a vendégek taperolhatnak. Ennyi engedményt tenned kell.
Bólintottam.
- Nem mintha egész este nem ezt csinálták volna. – visszafordultam és felcaplattam a szobámnak nevezett valamibe.


A világ összes vize és tusfürdője nem lenne elég, hogy azt a rengeteg mocskot, ujj és tenyérlenyomatot lemossam magamról, amit az elmúlt egy hónapban sikerült magamra szednem. Az elmúlt pár hétben sikerült megismernem minden vendéget, szinte már percre pontosan tisztában voltam az élettörténetükkel. Hogy ez mennyire jó vagy rossz nem tudom.

Minden este 6-tól melóztam hajnali 2-3-ig, mikor hogy. A délelőttöket végig aludtam ,így csak pár óra maradt a napjaimból, amivel szabadon gazdálkodtam. Fent maradhattam volna akár napokig is, vagy csak 1-2 órákat pihentem volna, de egyszerűen szükségem volt pár órára, amikor elfeledhettem ezt a gané helyet, azt a szar helyeztet, amibe kerültem csupán, mert nem vagyok átlagos.

Délutánonként Aaronnal szaglásztunk a városban, de még mindig nem jutottunk semmi érdemlegesre. Később a közelben lévő településeket is átfésültük, de sajnos még nem bukkantunk egyetlen közülünk valóra sem.

- Kezd elegem lenni. Azt hiszem már soha nem találhatjuk meg őket, ha ők nem akarják. – fakadtam ki az egyik „túránk” után.
- Nyugi már kislány! Én két évet vártam rád ebben a nyüves porfészekben. Meg fogjuk találni őket, ha nem ma, akkor később vagy két év múlva, mit tudom én, de meg fogjuk találni őket.
- Oké. – ezzel lezártnak tekintettük a témát.

Bátran állíthatom, hogy a srác megtalálása volt, ami a legjobb történt velem az elmúlt időben. Ha kiakadtam megnyugtatott, ha szar kedvem volt felvidított, na meg egyszerűen az érzés, hogy nem vagyok egyedül felbecsülhetetlen volt. Amin viszont őszintén csodálkoztam, hogy nem akart megdugni. Egyetlen kósza jelet nem mutatott, hogy bejönnék neki. Ez pedig nem mindennapi. Mióta az eszemet tudom, vagy csak mikor már domborodni kezdtem szállingóztak körülöttem a pasik. Mindig volt valaki, aki épp meg akart dönteni, de ő nem. Ez furcsa. Lehet meleg. – ezzel a gondolattal indultam el felvenni a munkaruhám, hogy elkezdődhessen egy újabb műszak.